Rovinj történelme
A csodálatos Rovinjért sokan harcoltak az elmúlt közel kétezer évben. Egy VII. századi krónika említi elõször Rovinj városát, az akkori Castrum Rubini néven. A leírás alapján Rovinj alapítását a III.-IV. századra teszik.
Rovinj alapítói az illír törzsek voltak. Eredetileg Rovinj egy kis sziget volt, itt kezdtek el építkezni az illírek. Az illíreket kiűzte a Római Birodalom és a szigetet katonai bázissá alakították át: erõs várfalakat és lõtornyokat építettek.
A XIII. század vége és a XVIII. század vége között a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozott Rovinj. A velenceiek fontos kikötõvárossá alakították át a római erõdítményt. A közel 500 évig tartó velencei uralom alatt nyerte el Rovinj mai alakját. Ebben az idõben épült a legtöbb palota, díszes kapubejárók, ablakkeretek és erkélyek.
Velencei örökség a díszes rovinji városkapu
A XVII. században a környezõ falvak lakói Rovinjba menekültek a tomboló pestisjárvány elõl. Ekkor, hogy a város be tudja fogadni a menekülteket, a házak tetejét eltávolították és további szinteket építettek rá, így ugyanazon az alapterületen akár hat- nyolcszor annyi ember fért el. Így alakultak ki a rovinji tenger mellett álló magas, girbe-gurba házak.
Szinte a tengerbe érnek a pestisjárvány miatt megemelt házak
A XVIII. században a mai fõtér és a piac tengelyét képzõ egykori tengeri csatornát feltöltötték és összekötötték a szigetet a szárazfölddel. Innentõl kezdve Rovinj nem sziget, hanem félsziget.
Az I. világháború után Rovinjt Olaszországhoz csatolták. A II. világháborúban Németországhoz csatolták, majd az új szocialista államhoz Jugoszláviához. A délszláv háborúk után 1991-ben került vissza Rovinj az anyaországhoz, Horvátországhoz.
|